HM Productions Intl.                                        All Rights Reserved
copyright 2008 by HM Entertainment Inc.
Afrika csendes by Meja Mwangi
könyvet, feleannyi
Első könyvei, mint a Végezz velem gyorsan (1972), Ebek martaléka (1973) Kenya
rövid múltját, a függetlenségért küzdők nehéz korszakát, a tegnapot tükrözik.

A hírnevet a Lefelé a River Roadon (1976) hozza meg számára, melyet Shiva Naipul
mint a kortárs kenyai irodalom jelentős hangját elemzi egyik művében. Az 1979
ben megjelent Svábbogár-tánc (előkészületben magyarul is) az előző könyvvel
együtt a hirtelen a rohamos fejlődésnek indult Kenya városi nyomorúságát idézik.
Mwangi a le-maradottak, a kiszorítottak, a bádogvárosban tengődök életét,
reményeik szétfoszlását rajzolja elénk, sötét, Dosztojevszkij hangulatát idéző
mélységekkel .

A magyarul is megjelent Nyomozás Bozótországban a pusztuló kenyai vadvilág és
az őket pusztító orvvadászat nagyvárosi, nemzetközi alvilági maffiakapcsolatairól
szól a két hős, egy angol és egy kenyai páros harcáról. Sikerfilmnek szánt
forgatókönyve sosem került vászonra.

Mwangi évente képes megújulni Az 1987-ben megjelent Koldiiskenyér
(előkészületben magyaail is) írói fantáziájának szabad teret engedő, már
világpolgár Mwangi remeke, máig legolvasmányo-sabb, rendkívül vizuálisan
megjelenített Afrika. Két gyorsan megírt könyv után adja közre a magyarul is
megjelent Afrika csendes című könyvét 1992-ben, mely két nemzetközi irodalmi
díjat is nyert (Hememann African Writers, Common-wealth Book Award), méltán.
Mwangi legihletet-tebb, legnagyobb szeretettel megirt könyve, még nyoma sincs
benne az író megkeseredett hangjának, amely eluralkodik A: utolsó dögvész
(megjelent magyarul 1999-ben, angolul 2000-ben) lapjain. A kontinensét pusztító
AIDS járvány, Afrika elszegényedése, megnyomorodása ellenére is emberi
összefogást kér, arra buzdít, bár maga is tudja a keserű valóságot. Nincs hova
menekülnie egy kontinensnek. Mwangi írásából érződik erős érdeklődése a film
iránt. Képei, helyszín váltásai gyakran a kamera mozgását idéző vágások. A dán
írónő afrikai éveiről szóló Távol Afrikától című film (1985), a Konyhás totó (1986,
magyarul a Thikai lángfák c. Elspeth Huxley regény alapján), a Beryl Markham
életét idéző Árnyék a fiivön (rendezte: Tony Richardson, 1988, magyarul könyvben:
Követem a Napot), a tragikus sorsú Goddal életéről szóló Gorillák a ködben (1988)
forgatásánál dolgozik. Jelenleg is a filmezés köti le, forgatókönyvéhez reményeink
szerint magyar szerző ír zenét.
Számos  nemzetközi  díjat kapott,  közöttük a Kariuki 1991-ben a Deutsche
Jugendliteraturpreis nyertese volt.

A kelet-afrikai Kenya, az egykori romantikus vadászparadicsom kevesebb, mint
három emberöltő alatt kapcsolódott be a világ vérkeringésébe. Teleki Sámuel gróf
háromszáz teherhordóval indult útnak még 1889-ben a szárazföld felderítetlen,
érintetlen belsejébe, rubele ki dogo, de néhány évtizeddel később az angolok már
vasútat építettek. A Lunatic Expressnek, az ipari forradalom egyik remekművének
már elég három nap, hogy Mom-basából, az indiai óceáni kikötőből a Viktória tóig,
Ugandába, Afrika gyöngyszeméig repítse utasát.

A kikuyu mondák megemlítik a vaskígyón érkező fehérembereket, akiknek fakó
bőre vörösre ég az afrikai Nap alatt, testük színe a kiangerére, békára hasonlít.
A fehér ember elfoglalja, kisajátítja a legjobb termőföldeket, rezervátumba
kényszeríti a lakosságot. A brit védnökség alá helyezett ország lakói az első
világháború során a német fennhatóságú Tanganyikában harcoltak az angolok
oldalán. Az ötvenes évek elejétől szerveződött a gyarmati függőség lerázását
kitűző, a terrortól sem visszariadó, az angolokkal együttműködő honfitársaival is
kíméletlenül leszámoló Mau Mau mozgalom.
Ez a titkos társaság, amely nem ritkán erőszakosan toborzott - vérszerződéssel
megpecsételt -mozgalmához híveket, meghirdette harcát a „vörös idegenek"
kiszorítására. A másik függetlenségi mozgalom vezére Dzsomo Kenyatta volt.
Angliában tanult kulturális antropológiát
szól az állatvédők felhívása. Az
elefántagyar drága, mint az arany.
A kelet-afrikai Kenya volt az (egyik) utolsó
vadparadicsom a földön. Az Elefántveszély! feliratú
tábla kopot-tan szomorkodik a Mombasától a
kontinens szíve felé vezető Trans-African Highway
mellett. Elefánt már alig akad. Romantikus szafarik
vadászait felváltották a géppisztollyal lesben álló
banditák, akik kíméletlenül tizedelik az elefántokat.


A világkereskedelem várja az áldozatul esett állatok
testrészeit, hogy magára aggatva pompázhasson
bennük az ember.

A maffia megszimatolta az üzleti lehetőséget, és az
orvvadászatot a kábítószer-kereskedelem
mellékágazataként üzemelteti az afrikai országban.
Ilyen fekete a helyzet, vagy csak véget ért az illúziók
kora szafariföldön és ami a modern Kenyát illeti, nem
igaz rá a régi mondás: Minden új, ami Afrikából
származik?

Meja Mwangi világszerte ismert, és az angliai
irodalomkönyvekben is megemlített, kortárs kenyai
író, A magyar olvasó a közelmúltban megjelent Afrika
csendes című könyvét ismerheti.
foglalja össze Baba Pesa, a Neki
minden sikerült Kenya
függetlenné válása után.
Megszerzi a
volt telepes házát, birtokát, gépeit. Terjeszkedik.
Szomszédaitól is felvásárolja földjeiket. Egy
dologgal vall kudarcot. Tehetséges fia félbehagyja
az egyetemet és meghasonlottan,
alkoholmámorban az eldugott kis falu önjelölt
prófétája lesz. Hiába várják az esőt. Áldozatot
mutatnak be a Kenya-hegy havas csúcsán lakozó
régi istennek is, de senki sem emlékszik az ősi
szertartásra. Mégis megjön az eső, de mindent
elmos, elvágva az életért küzdők útját.

Mwangi fanyar, hahotára is fakasztó humorral
mutatja be a régi értéket felejtő, az új civilizáció
árnyoldalaitól megzavarodott afrikai ember
dilemmáit.

A kenyai Meja Mwangi az afrikai és a kortárs angol
nyelvű irodalom kiemelkedő, rendkívül termékeny,
Európa szerte elismert írója.
- dülöngélnek Kamasz betűi a
plakáton Crossroads házain.

A pusztuló afrikai városka válaszúthoz ért: vagy
megpróbál valahogy védekezni korunk pestise ellen,
vagy ez lesz számára az utolsó dögvész. A kenyai
Meja Mwangi egy vidéki település sorsán keresztül
mutatja be az AIDS okozta tragédiákat. A regény az
előítéletekkel, hagyományokkal, a helyi
hatalmasságokkal és önmagukkal.

„-Milyen üzletbe érdemes itt kezdeni? - kérdezte az
öreg tanárt.
-        Sírásás - szólalt meg mögöttük Kamasz.
-        A sírásás jól megy - bólintott a tanár. -
Tarolnak, ma
napság.
-        Más nincs? - próbálkozott Bróker. - Valami
kevésbé
kísérteties? Adok-veszekre gondolok.
-        Koporsó - kotyogott közbe megint Kamasz."

1980-ban ünnepeltük a himlő eltűnését a Földről, az
ezredfordulóra kétmillió áldozata lesz az AIDS-nek a
szubszaharai Afrikában.
Afrika csendes
1997
Kariuki, a kikuyu törzsbeli gyerek és Nigel,
az angol kisfiú együtt keresik a kalandot, a
boldog pillanatokat. Körülöttük a felnőttek
világa, amely tele van gyűlölettel,
félelemmel, viszállyal. De hiába tiltják
egymástól a két fiút, elszöknek az erdőbe,
halásznak, varacskos disznóra vadásznak,
mígnem Nigelt foglyul ejtik az erdő
titokzatos fekete lakói. Kariuki elindul
egyedül, hogy megkeresse barátját.
kisfiú még természetesen, ösztönösen
másik világban, mely körülveszi őket, a felnőttek már félelemmel,
haraggal méregetik egymást. Az egyik az elvesztettet akarja
visszaszerezni, a másik a megszerzettet félti.

Kariuki bátyja, bár a Mau Mau tagja, megmenti a kis fehér embert,
hiszen testvérének barátja.
Történetünk idején még nem hangzott el az üzenet, hogy új szelek
fújnak a kontinensen (Mac-Millan fokvárosi beszéde, 1961) és majd új
politikát hoz a szél.

Kenyatta miniszterelnökként a flamingóiról híres Nakuruban a
bizonytalan angol telepesek előtt így beszélt: „Azt kívánjuk, hogy
maradjanak, gazdálkodjanak itt (Kenyában). Kölcsönösen meg kell
tanulnunk a megbocsátást. A társadalom nem fekete, barna, vagy
fehér angyalokból adódik össze. Emberek vagyunk, mindnyájan
tévedhetünk. A felejtés és a megbocsátás jó dolog. Maguknak is van
mit felejtem, épp úgy, mint nekem."
Kenya még abban az évben, 1963-ban lett független.
Az összefogást hirdeti az ország címerében szereplő jelszó is:
Harambee - csináljuk együtt.

Kenya a mai napig mintaállam Afrikában. A függetlenség óta
megháromszorozódott lakosság békében él az angolok által
betelepített indiaiak és az angol telepesek utódaival. Békés szigetként
ma-gaslott ki a függetlenné vált kontinens vérzivataros,
polgárháborúkról és diktátorok hátborzongató tetteiről szóló
történelmében, a világhatalmakjátszóterén. Ma, amikor Zimbabwéban
a napi politika uszít a bőrszínt megkülönböztető machinációkkal, Kenya
még mindig békés, bár sorsa megtépázott. Minden negyedik ember
AIDS-szel fertőzött, nagy a szegénység, a többpártrendszer
bevezetését követően, mint más országban is, etnikai hovatartozás
szerint tagozódik, különül el a népesség, osztódnak a civil szervezetek.

Tán ismét szükségük lesz egy bölcs és türelmes államférfira, amilyen
Kenyatta volt, aki évtizedes bebörtönzés után sérelmet, szenvedést
felejtve megteremtette és éltette a Harambee jelszó lényegét.

Vajon hogyan alakult a kis Kariuki sorsa a felnőtté válás során9
Mwangi müvei 14 nyelven jelentek meg, magyarul eddig három könyve.
A kedves érdeklődő olvasó megtalálja bennük - más nevek, más
szereplők alatt - a folytatást